Az e-learning és a távoktatás egymásra talál

A távoktatásról az 1960-as évek óta beszélhetünk, de Magyarországon csak 10 évvel később, az 1970-es években jelent meg, mint fogalom, kibővítve a hagyományos, iskolai keretek között zajló oktatási lehetőségeket. Sajátossága, hogy áthidalja a távolságokat, és az időkorlátokat is. Régebben ezt leginkább postai módon oldották meg a tananyagok, és az értékelés kiküldésével és visszaküldésével. Azonban a módszerben az évek folyamán sok újdonság jelent meg.

Az 1990-es évek körül a hagyományos távoktatás mellett megjelent az e-learning oktatás is, ami ugyanúgy tér és idő független, de számítógépes hálózaton keresztül történik. Pár évvel ez után pedig a két oktatási forma elkezdett egybe olvadni. Eleinte a számítógépes megoldásokat csak kiegészítésként használták a hagyományos megoldások mellett, ám napjainkra már kifejezetten olyan rendszereket terveznek, és alkalmaznak, amelyek az internetes távoktatást támogatják. Ezek a programok ugyan magát az oktatási technológiát segítik, de nem kedveznek az oktatási tartalomnak, hiszen manapság csak a design számít az oktatási intézménynek is, és a tanulónak is egyaránt. Az oktatási értékek elvesznek.

Mi is az az e-learning?

Komenczi Bertalan 3 összetevőből vezeti le az e-learninget.

Számítógéppel segített tanulás: elkülönül mind a webes oktatástól, mind a távoktatástól. A számítógép megjelenése az iskolákban, és az otthoni tanulásban. Fontos lenne a saját biológiai memóriánk kibővítése és az interaktivitás miatt, ugyanakkor a kreativitást háttérbe szorítja a tanulási folyamatban. Lényegesen megkönnyítené azt, hiszen lehetővé válna animációk, videók, szimulációk bemutatása. A hipertext válaszutakat ad, megengedi a tananyag kibővítésének a lehetőségét, vagy komplett anyagrészek könnyű mellőzését is. Ám a számítógép megjelenése nagy ellenérzéseket váltott ki, így nem is nagyon alkalmazzák a mai napig iskolákban. Tévhit, hogy elvonná a diákok figyelmét a tanulástól, inkább csak elősegítené azt. Ez miatt az ellenérzés miatt viszont rengeteg falba ütközik ennek a módszernek az elterjedése, és mindenféle kifogásokkal élve az intézmények mellőzik a számítógép használatát.

Online, web alapú tanulás: arról már volt szó korábbi órák alkalmával, hogy a tanulás nem más, mint információcsere. De minden esetben információhoz jutás, annak feldolgozása. Erre a számítógép, és az internet szolgáltatja a legmegfelelőbb és leggyorsabb megoldást. Két összetevője a Web 2.0 (közösségi információcsere) és a hivatalos tartalomszolgáltató oldalak.

Kevésbé ismert, ide tartozó fogalmak az AR, és a QR. Mik is ezek?

Az AR (auqmented reality) a valós fizikai környezet kibővítése számítógép által generált virtuális elemekkel. Ebben a témakörben folyik kutatás és fejlesztés az ELTE-n is. A déli épület 3D modelljét tekinthetjük meg, ha a kinyomtatott kódot a https:// arportal.elte.hu/elteflar/elte.php oldalon a számítógépünk webkamerája segítségével megnyitjuk. Az AR-hez tartoznak még az olyan népszerű alkalmazások is, amelyek ugyanígy a számítógépünk webkamerája segítségével megváltoztatják a valós világot. Akár sapkát varázsolnak a fejükre, akár egy szemüveget mozgás közben.

A QR kód (Quick Response) is egy ilyen AR technológia. 1994-ben fejlesztették ki, egy kétdimenziós vonalkód. Mint a neve is mutatja, szinte bármilyen adathoz pillanatok alatt hozzájuthatunk egy fényképezős mobiltelefonnal, webkamerás számítógéppel és egy megfelelő program segítségével. Az órán megemlített előnye mellett, - hogy kiváltja a hosszú linkek használatát – mindenképpen említésre méltó rendkívül nagy hibatűrő képessége. Bármilyen szögben, bármilyen méretben fényképezhetjük. Elviseli az előbb már említett design fontosságát is, hiszen akár a szivárvány minden színében elkészíthető, de az apró kis kockák felválthatóak bármilyen egyforma kis alakzattal. Tehető bele még fényképrészlet is. Másik nagy előnye, hogy ma már az interneten számos olyan ingyenes honlapot találunk, ahová a szöveget, vagy linket beillesztve ingyen, másodpercek alatt QR kóddá alakítja, amit szeretnénk. Egyetlen hátulütőjét tudok megfogalmazni, hogy sajnos jelenleg még képi elemek átalakítására nem alkalmas.

Távoktatás: mindenképpen pozitív dolog a technikai támogatottság megnövekedése, de evvel egyenes arányban romlottak az erről formálódó vélemények is. Sőt, a technika megjelenésével egyre személyesebbé tudjuk tenni az interneten zajló távoktatást, ami szintén rémisztő az emberek számára. Szeretünk a bizonytalanságba burkolózni, ezért nem részesítjük előnyben azokat az oktatási formákat, ahol élő internetes kapcsolattal láthatjuk az előadó képét, ha ő is láthat minket, attól pedig egyenesen irtózunk. De félve használjuk a virtuális világ alternatívákat is, ahol avatarunk ugyanolyan személyiséget rejt, mint mi magunk. Már majdnem ugyanaz, mintha mi állnánk ott, nem? Mennyivel egyszerűbb, amikor nem kell felvállalnunk, hogy kik vagyunk, hogy miket mondunk. Nem jelenik meg a szégyenérzetünk, hogy miket kérdezünk, mennyire buták vagyunk, ami a gyerekeknél is, de a felnőtteknél még nagyobb szorongást okoz.

Nagy nehézséget jelent az önálló tanulás is, hiszen Magyarországon nem alakult ki ez a fajta tanuláskultúra, kevésbé megtalálhatók a motiváló tényezők a tanulás közben. Ez a fő oka annak, hogy a távoktatás hazánkban nem terjedt, és terjed el hazánkban.

Viszont garantálja az idő és a tér függetlenségét.

Az előbbi három területnek közös metszéspontja alkotja az e-learninget.

Az e-learning alapösszetevői

Az e-learning alapösszetevői közül nem hanyagolható egyik sem, ha sikeres oktatást szeretnénk lebonyolítani.

Vegyük sorra először a didaktikai tervezést. Egy oktatás kialakításánál fontos, hogy a tartalmat helyesen válasszuk meg. Hiszen nem alkalmazható bármilyen képzés esetében a távoktatási forma. Gondoljunk csak az erősen gyakorlatorientált tárgyakra. Azoknál nem lehet megvalósítani. Nem találtam például fodrász képzést e-learningben. Fontos még az oktatási szövegek – mind a tananyag tartalmi elemei, mint a tanulási folyamatot elősegít, vagy csak a tananyagot kiegészítő, magyarázó szövegek. A fentebb említett hipertext, pl. linkek alkalmazása, amikkel választási utat adhatok a tanulónak, hogy saját képességeihez, érdeklődéséhez és előzetes ismereteihez képest kövesse a tanulási folyamatot. És nem utolsó sorban számtalan lehetőséget biztosít az értékelési módszerek alkalmazásában is. A tanuló akár országos szinten is visszajelzést kaphat tudásáról.

A távoktatásban mindenképpen ki kell használnunk a modularitást. Ezt úgy tudjuk biztosítani, hogy egészen apró elemekre lebontjuk a tananyagokat. Egy e-learning oktatás attól lesz minél sokszínűbb, ha minél több ilyen tananyagegységet tudunk felsorakoztatni. De ezek még nem fogják azt biztosítani a tanulási folyamat eredményességét. Két nagy hiba, amit elkövethetünk egy ilyen képzés során, hogy egyáltalán nem mutatok a tanulók számára tanulási utat, csupán a tananyagot biztosítom a számára, mert akkor elveszik. Vagy az is ugyanennyire zavaró, ha a folyamatot túlszabályozom. Csupán fel kell ajánlani, meg kell mutatni számára a lehetőségeit, és abból majd neki kell kiválasztani a leginkább tetszőket.

Végül pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy az e-learning tartalom és tevékenység rendszer egy alrendszer, a tanulási környezetnek a része.

Akkor kitől, mitől is tanulok e-learningben?

Az e-learninges oktatás alkalmával interakcióba kerülök a társaimmal és a tanárommal, de ugyanígy információt szolgáltatnak számomra a különböző hagyományos és interaktív eszközök is, mint a könyv, az internet, a Web2.0, stb.

Milyen funkciókat lát el az e-elarning?

Az e-learning nem csupán hagyományos módon az oktatást próbálja ellátni. Azt is a lehetőségekhez mérten minél jobban próbálja az egyénhez igazítani, de ez mellett szervezi is az oktatás folyamatát. Minél több csatornán keresztül „üzemel” egy e-learning tanfolyam, annál jobban kell odafigyelni, és annál nehezebb összeszervezni ezeket.

El kell látni kommunikációs funkciót is, hiszen a tanulók ezt igénylik. Akár iskolai kereteken belüli, akár egy céges képzésről van szó. Mindenképpen kell a résztvevők számára biztosítani erre alkalmas zárt vagy nyílt csatornát igény szerint. A tapasztalat az, hogy zárt csatornára a nyílt mellett is szükség van. Ha ezeket a csatornákat, amiken keresztül tudnak egymással beszélgetni, nem biztosítjuk, akkor ezt az oktatásban részt vevő tanulók maguknak mindenképpen létre fogják hozni, és ez a kommunikáció ellenőrizhetetlen lesz. Erről írtam már az előző blogomban is, így ezt a témát nem fejteném itt ki ismét részletesebben.

A kulturális késés átcsap az e-learningbe is

Hogy késés, az biztos. A technika gyorsabb ütemben való fejlődése ezen a területen is megfigyelhető, mint ahogy az összes többiben is. De nem egészen ugyanarról beszélünk. Itt inkább arról van szó, hogy annyira gyorsan jelennek meg az újabb és újabb fejlesztések, alkalmazások, hogy ez a gyors változás egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy az oktatás kövesse azokat. Mire egy technikáról tapasztalat születik, mire kutatásokat tudnak végezni az alkalmazhatóságáról, addigra már meg is jelent egy sokkal korszerűbb, sokkal jobban alkalmazható technológia, aminél ugyanúgy elölről kezdődnek a nehézségek.

Mindenesetre egyet teljes bizonyossággal kimondhatunk. Ahhoz, hogy az e-learning sikeres, elerjedt, és jól alkalmazható legyen, egy szemléleti váltásra van szükség, ami nem engedi a mostani tévhiteket még jobban elhatalmasodni.