Először néhány szó Faulknerről:  Irodalmi Nobel-díjas, melyet a "...modern amerikai irodalomban megteremtett erőteljes és egyedi művészi stílusáért" kapott.

Stílusa problematikus, azok közé tartozik melyet manapság experimentális (kísérletező) műfajnak neveznek. Az olvasótól nagy odafigyelést kíván, mivel helyenként nehezen érthető. Kortársának, Ernest Hemingwaynek letisztult minimalista írásmódjával teljesen ellentétben áll. Erős érzelmek, terjengősség jellemzi ugyanakkor logikus és ésszerű is.

 

Az előbb leírtaknak teljesen megfelel A hang és a Téboly. Már rögtön az első oldalon azzal kezdi, regénytől nem megszokott módon, hogy felsorolja a szereplőket, mintha csak dráma lenne. Aztán következik az újabb újdonság, megadja a regény szempontjából fontosabb dátumokat is.

A hang és a téboly négy nap eseményét meséli el, nem időrendi sorrendben, melyek végülis egy-egy fejezetnek felelnek meg. Az első három fejezetet a Compson család három fiútestvérének szemszögéből látjuk, míg az utolsót E/3-ban.

 

Rögtön az első fejezetet Benjy (a kiherélt, bolond testvér) nézőpontjából írja le. Mint később kiderül ez a harmincadik születésnapja. Ráadásul Faulkner csavar a dolgokon és ebbe az egy napba sűríti bele a fiú által megélt más, emlékezetes napokat. Állandóan ugrál az időben. Tehát valójában bár az aznapi cselekmény adja a fővonalat, az emlékek útján, melyet úgy ír, mintha akkor történnének vele, felvillantja az addig történt az eseményeket. Az olvasónak nagyon kell figyelnie pontosan mi is történik. Ebben egy kis segítséget nyújt az író azzal, hogy dőlt betűs részeket rak a szövege, mely elválasztja és össze is köti a két időben távol eső részeket. Olyan hatást érve el vele, mintha az az apró momentum emlékeztetné vissza a múltban történtekre.

A második nap, mely tizennyolc évvel korábban történt, nézőpontot vált. Quentin (a legidősebb fiútestvér) lesz az elbeszélő. A felépítés itt sem változik, csupán könnyebb követni a gondolatait: mi tartozik szorosan ahhoz a nap eseményeihez (aznap lesz öngyilkos), és mi csak visszaemlékezés, gondolat. Ugyanakkor itt is találkozunk furcsasággal, oldalakon keresztül egyetlen írás jelet sem használ, szinte ömleszti a szavakat egymás után, így próbálva megjeleníteni a gondolatok szabad áramlását, hiszen ha valaki gondolkozik és visszaemlékszik, nem használ kötőjelet, pontot, vesszőt. Nagy figyelmet kíván az olvasótól, ugyanakkor érthető is.

A harmadik fejezetben egy nappal Benjy születésnapja előtt járunk. Új elbeszélő bőrébe bújunk. Jason (a középső fiútestvér) nézőpontját és gondolatait hallhatjuk. Mindközül a legellenszenvesebb karakter, ahogy hidegen és számítóan próbálja saját akaratát érvényesíteni. Nála teljesen eltűnnek a dőlt betűs részek. A gondolatai, visszaemlékezései is tiszták, érthetőek.

A negyedik nap az eddig megszokottól nem E/1-ben mesél, hanem elbeszélőt vált és E/3-ban folytatja. Kívülről mutatja meg az eddig látott tragédiák sorának végkifejletét.

 

Vélemény: Nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy az elején azt sem tudtam, hova kapjam a fejem és néha azon gondolkoztam, hogy letegyem-e vagy szenvedjem végig. Azt gondoltam, végig szerencsétlen elmebeteg Benjy nézőpontjából kell látnom majd az eseményeket. Megkönnyebbültem, amikor a második résznél elbeszélőt váltott. Azt hiszem ennél a mondatnál ragadott meg (a könnyebb érthetőség kedvéért, egy óráról van szó):

„Nagyapáé volt, s mikor Apa nekem adta, azt mondta, Quentin, megajándékozlak minden vágy és remény mauzóleumával; kínosan alkalmas rá, hogy segítségével megszerezd az emberi tapasztalás reducto absurdum-át, amely a maga teljességében éppúgy nem elégíti ki a te egyéni szükségleteidet, mint ahogy nem elégítette ki a Nagyapádét se és az ő apjáét sem. Nem azért adom, hogy emlékeztessen az időre, hanem hogy olykor-olykor, egy percre elfeledkezz róla, és ne igyekezz minden lélegzetvételeddel legyőzni.”

Egyetlen pozitív karakter (talán Disley a fekete bőrű szolgálón kivételével) sincs az egész regényben. Benjy, a gyengeelméjű, az Anya, aki állandóan mártírnak állítja be magát, Quentin, aki együtthált Caddyvel, a húgával, aztán öngyilkosságot követett el, Caddy, aki az anyjára hagyta a lányát, és végül Jason, a végletekig ellenszenves és gonosz figura (kiherélteti Benjyt, zsarolja Caddyt, stb).

Így végszónak mit is írhatnék? Örülök, hogy nem adtam fel az olvasást. Ajánlom mindenkinek, akik nem riadnak vissza egy kis nehézségtől.